OKIRATI BŰNCSELEKMÉNYEK

Az okirati bűncselekmények nagy múltra tekintenek vissza a magyar büntetőjogban. A magyar jogtörténetben az első, hamisítás körébe tartozó bűncselekmény a hűtlenség körében szabályozott ún. "állevélkötés" volt. Azóta természetesen az okirati bűncselekmények mind gyakorlati megvalósulásukban, mind jogi szabályozásukban jelentős változásokon mentek keresztül.

I. A tényállások

1. A jogi tárgy

Az okirati bűncselekmények jogi tárgya, ahogy azt az őket szabályozó fejezet címe is mutatja, a közbizalom. Az okirati bűncselekmények esetében a közokirat valódiságába vetett közbizalom és közhitelesség, az ügyleti forgalombiztonság és a bizonyítás zavartalanságához fűződő közbizalom. A közbizalom akkor áll fenn, ha az egyének személyi körülményei és tevékenységük, valamint a jogi személyek működésének szabályszerűsége iránti kételyek nem merülnek fel. Az okirat pedig joghatások előidézésére alkalmas, rendeltetése a bizonyítás, melynek biztonságát jelentősen befolyásolják különféle visszaélések. Ha a beléjük vetett bizalom elveszne, megrendülne a társadalmi és gazdasági élet nyugodt menete.

2. Az elkövetési tárgy

A közokirat és a magánokirat fogalmát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi IV. törvény határozza meg (a pontos törvényszöveget lásd a mellékletben). Eszerint közokirat a belföldi vagy külföldi bíróság vagy más hatóság által ügykörén belül, a megszabott alakban kiállított olyan irat, melynek rendeltetése, hogy bizonyítsa valamely jog vagy kötelezettség fennállását, változását, megszűnését avagy jogilag jelentős tény megtörténtét. Tehát a büntetőjogi védelem nem korlátozódik a Magyarországon kiállított közokiratokra, kiterjed külföldi közokiratra is, ha azt a kiállítás szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette, kivéve, ha nemzetközi szerződés alapján erre nincs szükség. A fogalom-meghatározásból kitűnik az is, hogy fontos, hogy az okiratot kiállító hatósági ügykörében járjon el. Így például közokirat az illetékes parancsnokság behívó parancsa és a leszerelési okmány, de nem közokirat ugyanennek az anyag-gazdálkodás körében kiállított számlája, igénylése. Valamennyi esetben nagy körültekintéssel kell vizsgálni, hogy a kérdéses dolog okirat-e, s megfelel-e a közokiratiság követelményeinek.

A közokiratok között megkülönböztetünk bizonyító és rendelkező közokiratokat. Bizonyító közokirat például anyakönyv, a személyi igazolvány és a földhivatali nyilvántartás. A rendelkező közokiratok bizonyító ereje nem terjed ki a határozat belső tartalmára, csak azt bizonyítja, hogy az ott írt hatóság a megjelölt helyen és időben a rendelkező részben írt határozatot hozta (pl. bíró-sági ítélet, államigazgatási határozat). Ez utóbbi kategóriába tartozik a közjegyző előtt tett nyilatkozat is, mely nem bizonyítja a benne foglalt tények tartalmi valóságát, csak azt, hogy az említett napon és helyen a felek az adott nyilatkozatot tették. A közokirat pedig csak abban a körben lehet tárgya a jelen bűncselekményeknek, amennyiben a hamisítás, valótlanság a közhitelességgel esik egybe. Ezért ha a nyilatkozat tartalmi valósága kérdőjeleződik meg (amit a közjegyzői okirat nem közhitelesen tanúsít), csak magánokirat-hamisítás megvalósulása jöhet szóba. Amennyiben az okirat a közhitelesen tanúsítható tények tekintetében hamis (személyazonosság, közjegyző előtti történés, okirat kelte stb.), úgy közokirat-hamisítás állapítható meg.

Közokirat például a diákigazolvány is, mert azt az iskolaigazgató hivatalos személyi minőségben állítja ki. Közokirat a körzeti orvos által kiállított, a keresőképtelenséggel kapcsolatos irat, mert ez az orvos államigazgatási feladata, viszont csak magánokiratok az orvosi vények, utalványok, a kórházi kórlapok és a kórházi zárójelentés, mert azt az orvosok nem hivatalos személyi minőségükben állítják ki, hanem gyógyító-megelőző tevékenységük körében. Közokirat viszont a látlelet, az orvosi vélemény és jegyzőkönyv, amelyeket az orvos a bűnüldöző hatóságok megkeresésére készít, mert ez államigazgatási feladatai körébe tartozik, és mint hivatalos személy készíti el őket, ezért ha azokat meghamisítja, cselekménye a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét valósítja meg. Szintén közokirat a katonai eltávozási engedély, mert az az illetékes parancsnok államigazgatási hatásköre, viszont nem közokirat a 24 órát meg nem haladó kimaradási engedély. A rendőr által készített szabálysértési feljelentés közokirat. Nemcsak magánszemélyek készíthetik, hanem jogi személyek, sőt hatóságok is (pl. MÁV arcképes igazolvány, menetjegy, katona részére kiállított kimaradási engedély, postai alkalmazottak által vezetett nyilvántartás).

A magánokiratok a társadalmi érintkezésben az okiratok többségét teszik ki, ezért indokolt büntetőjogi védelmük. A magánokirat bizonyító erővel bír, de csak ellenkező bizonyításig, ugyanis azt nem bizonyítja, hogy tartalma megegyezik a valósággal. Kellékei a kiállító általi saját kezűleg írás és aláírás, vagy két tanú aláírása, ha nem saját kezűleg írta, vagy a bírói, illetve közjegyzői hitelesítés. A külföldön előállított okiratot is védi a törvény, ha megfelel a Pp. 198.§-ában meghatározott feltételeknek.

Nem okirat a rendszámtábla, mert az csupán annak jelzésére szolgál, hogy a rendőrhatósági közúti közlekedési igazgatásról szóló rendeletben megkövetelt feltételek közokirati formában és más módon igazolást nyertek, valamint nem okirat az ipari terméken feltüntetett gyári szám sem. A Btk.-ba az 1998. évi XXIII. tv iktatta be az egyedi azonosító jel meghamisítása című bűncselekményt. A rendszámtábla és a gyári szám ezen egyedi azonosító jelek közé tartozik, tehát ezeket szintén védi a törvény, és meghamisításukat három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Nem okirat a békekölcsönkötvény sem, annak meghamisítása a pénzhamisítás körébe tartozott, amíg ez a kötvénytípus létezett.

A tényállások elemzése szempontjából fontos a "valódi", a "hamis" és a "valótlan tartalmú" jelzők értelmezése. Valódi az okirat, ha azt a kiállító készítette és a kiállítóként feltüntetett személy nyilatkozatát tartalmazza. Hamis az okirat, ha az előbbi kritériumok akár valamelyikének nem felel meg. Valótlan tartalmúnak pedig akkor tartjuk az okiratot, ha a valóságnak nem megfelelő tények vannak benne feltüntetve.

A visszaélés okirattal című bűncselekményt legalább részben saját közokiratra vagy magánokiratra lehet elkövetni (ahogy a törvény fogalmaz: "amely nem vagy nem kizárólag a sajátja"). Az okirat a sajátja annak, akinek az okiratra vonatkozó tulajdonjogát másnak sem tulajdoni természetű, sem kötelmi alapokon nyugvó joga nem korlátozza. Nem jelenti a tulajdonjog korlátozását, ha a tulajdonost igazgatásrendészeti, munkajogi vagy más rendelkezés folytán a felmutatás, bemutatás vagy megőrzés kötelessége terheli (például a személyi igazolvány vagy az útlevél esetében). Nem lényeges, hogy az okirat kinek a jogára, jogviszonyára vonatkozóan igazol tényeket. Az a lényeg, hogy kinek a tulajdona. Az útlevél például a magyar állam tulajdona, nem azé, akinek a nevére kiállították, vagy például a lakcím-tudakozódásra küldött rendőrségi értesítés a tudakozó tulajdona. A "nem kizárólag sajátja" kifejezés két esetet ölel fel. Az egyik eset, amikor az okirat közös tulajdonban van, mint például a házassági anyakönyvi kivonat vagy a polgári jogi társaság alapító szerződése. A másik eset, amikor az okirat tulajdonjogát más kötelmi jellegű kötelezettsége korlátozza (például haszonélvezeti jogot is rögzítő adásvételi szerződés).


Forrás: http://www.kaposnet.hu